Bhaktapur belvárosában nincsenek autók, a fejünk felett sasok koroznek. Az osszes ház és az úttest is voros téglából épült, az ajtók és ablakok gyonyorűen faragott sotét fából készültek. Az emberek az utcán ülnek, ott szőnek, faragnak, fazekaskodnak, beszélgetnek, énekelnek, és bárki ránk néz, elmosolyodik. Nem hiszem, hogy ez a hely sokat változott az elmúlt pár száz évben. És hát mondanom se kell, fotóparadicsom. Óránként beülünk egy nepáli teára egy-egy sotét „elvileg étterem” szobácskába, aztán folytatjuk a kóborlást a kis utcákon.
A buszút hazafelé elég vicces, a szakadó esőben leginkább egy rodeo lovagláshoz hasonlít. Aztán egyszercsak megáll a járgány, a sofőr mondja, hogy nem megy tovább, keressünk másikat. Két és fél óra alatt sikerül is megtenni a 7 km-es távolságot :)
Este Everest sor partit tartunk a srácokkal. Hihetetlen kedves, nyitott emberek, rengeteg a sztori (meg a sor :) ).
Kozben – tobbek kozott nekik is koszonhetően – tobb ismerősre teszünk szert Kathmanduban, és csak úgy záporoznak az onkéntes munka lehetőségek. Nagyon szép dolgok torténnek itt, jó látni az őszinte erőfeszítéseket, amik gyerekeket iskolába jutattnak, embereknek szakmát adnak, esélyt az életre.
Nekünk viszont úgy alakul, hogy egy időre elhalasztjuk a résztvállalást. Az egyik francia srác, Gilus, Tibetbe készül, és miután megtudjuk, hogy Nepálból feleannyiba kerül az út, mint Kínából, nem rágódunk sokat, és feliratkozunk a túrára. (Nem tudom, hogy mondtuk-e már, de Tibetbe csak szervezett úttal lehet bejutni, és az bizony nem olcsó.) A dontésünkhoz az is hozzájárul, hogy ahogy fedezzük fel Nepált, úgy jovünk rá, hogy elképesztő olcsón el tudunk lenni. Például: szoba saját furdővel – 400 Ft, meleg étel – 100 Ft, tea – 20 Ft, cigi – 50 Ft, buszjegy a szomszéd városba – 50 Ft. Szóval úgy néz ki, hogy Japán ellenére olyannyira egyenesbe jovünk, hogy Tibet simán belefér.
Nagyon izgatottan várjuk!!!! :)
Nagyon élvezetes olvasni a blogotokat :):)
VálaszTörlésjó utat Tibetbe :)
puszi,
Zsuzsi (Xi'anból :) )